Tovább mögött egy jó hosszú írás egy 3 napos balatoni kiruccanásról, sok negatív tapasztalattal, csúnya szavakkal, így csak saját felelősségre.
Idén az időjárás kiszámíthatatlansága miatt nem nagyon akartuk túlbonyolítani a balatoni kiruccanást, így egy június végi csütörtöki gondolatot némi időjáráselőrejelzés nézegetés után tett és foglalás követett a következő hét kedd-csütörtök időszakra Keszthelyre. Időkép csütörtökön egész jó időt mutatott a következő hétre, aztán nem is törődtem vele, jó lesz… Hétvégén már jöttek az arcomba a „Kedden jön a szar idő, mind meghalunk” cikkek, végül kedden valóban szakadt is az eső kb egész nap, így jártunk, na mindegy, nem para, feltaláljuk magunkat balcsis pancsi nélkül is.
Kedd dél körül, M0 KFC – M0-s dugó közepén jött a „pisilnem kell” hang hátulról, szerencsére épp akkor jött egy pihenő, így megcéloztuk ott a KFC-t. Miközben nyomogattam a rendelést a képernyőn, a háttérben hallottam, hogy a kamionos kicsit emelt hangon osztja a pultoscsajt:
„Múltkor is szart adtatok, meg előtte is, nem igaz, hogy nem tudtok rendes kaját csinálni…”
Azt gondoltam, hogy túltolja a srác, de aztán mi sem voltunk túl elégedettek a kapott kajával, hiányos is volt, az extra bacon kimaradt a burgeremből pl, ettünk már jobbat meg kaptunk kedvesebb kiszolgálást is másik KFC-ben, de nem érdekel, pihenni megyünk, nem basszuk fel az agyunkat már félúton, elengedjük, megyünk tovább..
Kedd délután, Keszthely – Megérkeztünk, volt egy fél óránk a szállás elfoglalásáig, így mivel épp nem esett az eső, sétáltunk egyet a parton a móló környékén. A gyerek egyből kiszúrta a bazárokat és valami játékot akart. Ki is választott egyet, aztán amikor mentünk fizetni a bódé legbelsejébe a pénztárhoz, meg is csapott a helyi vendégszeretet első szele, az eladóban nem volt sok kedvesség, mondjuk egy köszönésnek is örültem volna, de úgy látszik ez nagy elvárás manapság az ilyen helyen, ha már megveszek valami szart 2-3x áron, mint a random százforintosban/kínainál. De nem baj, pihenni jöttünk, nem basszuk fel az agyunkat érkezés után 5 perccel, haladjunk tovább.
Következő megállónk egy fagyizó volt a büfésoron, háát ott is a „Mondjad mi kell, fizessé, aztán tiplizzé” szintű kedvesség jutott csak, így megcsapott a helyi balatoni vendégszeretet második szele, de nem baj, pihenni jöttünk, nem basszuk fel az agyunkat 10 perccel az érkezés után, haladjunk tovább.
Mire eljutottunk a partig, el is kezdett szakadni ismét az eső, így mentünk vissza a kocsihoz és indultunk a szállásra, ami papíron egy 4*os hotel, aztán szerintem valakinek jó sokat fizettek, hogy ezt megkapják.
kedd délután, Keszhely, szálloda – Megérkezünk a szállodához, én bemegyek a recepcióra, hogy itt a Pomi meg a családja, bejelentkeznénk, leparkolnék az ígért mélygarázsba, hogy ne süsse a nap az én drága kocsimat meg onnan talán könnyebb becuccolni, aztán egyből arcon is csapott helyi balatoni vendégszeretet harmadik szele a nem túl segítőkész recepciós picsával (nem tudom máshogy nevezni, lépjünk ezen túl). Valami köszönés viszonzás? Valami mosoly? Valami kedves miben segíthetek kérdés? Ezek túl nagy elvárások manapság már, de mindegy, eljutottunk oda hogy foglalásom van, bejelentkeznénk.
Itt meg is adtam az alaphangulatot a továbbiakhoz azzal, hogy a 4 éves lányomnak nincs személyije, és ezen persze köcsögölni akart, de én meg a Pomi vagyok, nem megyek felkészületlenül ilyen kényes témában, aztán némi Magyar Közlöny emlegetéssel meg hogy az alapján bizony 2023. dec 31-ig nem kell a bejelentkezéshez semmi papírja a lányomnak, sikerült meggyőzni, de láthatóan nem tetszett neki, hogy felvettem az okoskodó fasz sapkámat, pedig nem akartam.
Nem hiszem el, hogy június végén mi vagyunk az első olyan család, akiknél a gyereknek nincs személyije, illetve egy 4*-os szállodában nem tudják, hogy mi az aktuális szabály ezzel kapcsolatban, miért kell ez a színjáték? Arra, hogy érezzem szarul magam, hogy nem csináltattam személyit a 4 éves gyerekemnek? Legyek hálás nekik, hogy nagy kegyesen megengedik, hogy ott aludjunk? Vagy mi? Aztán kiderült, hogy mégis van erre egy papírjuk és láss csodát, megkaptuk a szobánkat… Nagy elvárás lett volna ennyit mondania?:
„Nincs személyije a gyereknek? Semmi baj, nem is szükséges dec 31-ig, de utána már kötelező lesz, így érdemes megcsináltatni…”
Ennyi! Olyan kurva nehéz lenne ennyit mondani izmozás helyett?
Az is kiderült, hogy a mélygarázs kamu, csak jól mutat a weboldalukon vagy én néztem be valamit, nem is foglalkoztam vele, pihenni jöttünk, nem basszuk fel az agyunkat az érkezés után 1 órán belül, haladjunk tovább.
A szoba aránylag jó volt, de valami szuperfaszatervező/belső építész vagy fasztudjami kitalálta, hogy a fürdő/wc ajtaja egy elhúzható üveglap legyen. Ez biztosan faszán mutatott a terveken a felújítás előtt, de a megvalósítás elég ratyi lett, ugyanis nincs az üveglap alján se görgő, se sín, így a padlón csúszik a jó vastag üveglap. Kell némi erő a mozgatáshoz, ebből adódóan egy erős súrlódó hangot ad ki. Utóbbiban az igazán fantasztikus, hogy tökéletesen hallod a szobádban ha valaki bárhol az egész kibaszott hotelben elhúzza ezt az üveget, így kvázi folyamatosan ezt hallani…. Én egy hónapra beköltöztetném az egyik szobába csúcsidőszakban azt aki ezt kitalálta, érezze a munkájának a gyümölcsét, talán legközelebb egy sima nyitható ajtót tervez oda, a design meg egy macskás piktogram lesz max.
Mivel kint szakadt az eső, így a nap hátralévő részében megnéztük a wellness részlegnek csúfolt részt. Azért a wellness részlegen megforduló arcokból is lehetne egy külön posztot írni. Nem értem, hogy miért megy wellness szállodába, akinek fogalma sincs arról, hogy pl mire jók a szaunák, legfőképpen hogyan kell szaunázni, ami nem is baj, nem tudhat mindenki mindent, de legalább elolvasná a leírást a szaunák mellett vagy esetleg rákeresne a zinterneten vagy csak engedje el a dolgot. Na meg a kis párocskák, akik meglepődnek, hogy vannak rajtuk kívül mások is a wellness részlegen, és látványosan szenvednek, hogy „Jajj, vannak a jakuzziban, oda ne menjünk”, „Jajj, van valaki a szaunában/sószobában, oda ne menjünk”, aztán amikor kijön az az egy ember pl a finn szaunából, akkor szinte rohannak be, hogy lefoglalják. wtf? Be akartam trollkodni hozzájuk, de megszólalt egy hang, hogy „Éhes vagyok”, így mentünk inkább kajálni, trollkodás elmaradt. Azért másnap még épp pár perc volt a szaunázásomból, amikor láttam, hogy megint ott szerencsétlenkednek a szauna előtt, hogy mások is vannak ott, mit csináljanak, beültek a sószobába. Éreztem, hogy arra várnak, hogy elhúzzak a szaunából, így indulás előtt sikerült is pár galambot otthagyni, kijöttem, ők meg szaladtak is be a szaunába. Szevasztok innen is, remélem jó volt bent a levegő :)
És még mindig nincs vége az első napnak, most jött a nap csúcspontja :D Elsétáltunk a kb 100m-re lévő közeli étterembe kajálni, végre egy kedves, mosolygós pincércsaj, végre valami pozitív élmény. Épp megrendeljük a kaját, amikor csörög a telefonom. Felveszem, a kedvenc recepciós picsám hívott, a drágám, ilyen közepesen bunkó stílusban, hogy azonnal vigyem le nekik a bornyitót, mert szükség van rá a bárban. Semmi elnézést kérés vagy kérem vagy némi udvariasság, az nem kell. Mondom wtf? 10 perce jöttünk el, még meg is kérdeztem tőle, hogy le kell-e adni a kártyát, azaz igazán mondhatta volna, hogy le kéne adni azt a szart is, de semmi. Történt, hogy lehetett egy üveg bort bekészítettni szobafoglaláskor, ezt meg is rendeltem, ott is volt a bor, csak este akartuk meginni, nem is foglalkoztunk vele, senki nem mondta, hogy időre kellene meginni..
Szóval, próbáltam kedves lenni, hogy kb egy óra múlva visszaérünk, szívesen leviszem majd, de erősködött, hogy az most kell nekik a bárban… wtf ismét, végül mondtam neki, hogy menjenek be a szobába, bontsák ki a borunkat, és húzzák a nem létező faszukra a bornyitót, nyilván ezt az utóbbit nem mondtam, de nem voltam kedves, és ami idegállapotba kerültem, ha visszasétáltam volna, akkor én biztos ráhúzom a nemlétezőre is… A kaja kicsit megnyugtatott, az fasza volt. De most komolyan egy 4* szállodában nincs elég bornyitó? Vicc. Még nem is ez, hanem a recepciós stílusa…
szerda reggel – Eljött a másnap, lett egy másik recepciós hölgy, mosolygott, kedves volt és segítőkész, lehet ezt így is, a reggeli is jobban esett.
szerda délelőtt – Uticélunk a Bobo funpark volt, akaratunkon kívül belefutottunk a kedvezményes napba + az esős idő összehozta, hogy a környéken nyaraló összes gyerekes család egy helyre koncentrálódjon, az ilyeneket jobb esetben kerüljük, mert amit le tud művelni a legtöbb szülő meg gyerek ilyenkor egy ilyen helyen, azt nehéz szavakba önteni, látni kell, érezni, átélni, túlélni, de lépjünk is ezen túl. A tömeget leszámítva a hely egész jó, a gyerek jól érezte magát, és ez a lényeg. Én azért a büfé 500 Ft-os fél literes ásványvizén kicsit megakadtam, amit ha kikértél, meg kellett inni a büfében, mert nem lehetett kivinni onnan…
Azért itt is megcsapott kicsit a környék kedvessége és vendégszeretete. Van ott egy nagy vr terem, az egyik sarkában lehet néhány VR cuccot nyomni fasza szemüveggel, a terem többi részében meg dodzsem szerű járművek + a holdjárós gépek voltak. Ki is volt írva a terem bejáratához, hogy 3 zseton a VR, azaz 1500 Ft, amit a pénztárnál lehet megvenni. Oké, ez nekem egyszerű vidéki parasztnak azt jelenti, hogy a vr játék használata zsetonnal megy, ebből én nem gondolom, hogy a járművek is így mennek, persze gondolom, de él bennem némi remény, hogy azok free használhatók… Szóval, vettem a bátorságot és odamentem a teremben két látványosan unatkozó belsős csajhoz, hogy járműveket hogyan lehet használni?
„Hát zsetonnal, itt minden zsetonnal működik”
jött a válasz némi felháborodott, kioktató hangon, látszólag unták már a kérdést, biztos nem én voltam az első. Ja, lehet ki kéne írni normálisan, aztán kevesebb lenne a hülye kérdés… mentem is onnan a faszba, nem basszuk fel az agyunkat, pihenni vagyunk itt, megyünk tovább.
szerda délután – Visszatértünk Keszhelyre a szállodába. Gyerek bealudt, én lementem kv-zni a bárba, kiültem ott a teraszra, aztán valami folyamatos, idegesítő csepegés zavarta meg a kellemes csendet. Hát innen is csókoltatom azt a klímaszerelőt, aki a másodikról simán ráirányította a csövet a polikarbonát tetőre, had csöpögjön a tetőre, majd lefolyik a csatornán, minőségi munka, pacsi.
szerda késő délután – Felkelt a gyerek, mivel a szállodától pár 100m a parti sétány, így sétáltunk. Itt egy vén faszba sikerült belefutni, aki viccesnek, de azért leginkább furcsának tűnt már elsőre is, amikor séta közben a lányom mondja, hogy fogjam meg én is kezét, akkor az öreg mögöttünk beszólt, hogy az övét is megfoghatná ez a szép kislány, ezt még elengedtem a fülem mögött, bóknak szánta biztos, nem törődtem vele. Aztán ahogy haladtunk, feltűnt, hogy ez bizony követ minket. Elkezdtünk lassítani, de még mindig nem előzött meg, majd a parkban hirtelen letértünk a fűre, aztán oda is követett, na mondom, olyan nincs, hogy pont erre akar menni, megálltunk hirtelen, persze megállt ő is és valamit még pofázott, de nem is nagyon hallottam már, mert elborult az agyam, és elküldtem a faszba, perverz vén fasz, ment is tovább szerencséjére.
Séta után kiszúrtam egy lángosos bódét az óráskeréknél, meg is kívántam egy jó kis balatoni lángost. Itt 2100 Ft-ért sikerült megvennem egy fél literes ásványvizet meg életem legszarabb sajtos-tejfölös lángosát. Erről többet nem írnék, ízetlen szar volt.
szerda este – Kis wellnes, utána vacsi az előző esti étteremben, épp elég volt ennyi a keszthelyi vendégszeretetből, nem akartunk mellényúlni másik hellyel, elég élmény ért eddig is.
csütörtök reggel – Reggeli, összepakolás, kijelentkezés. Kedvesebb recepciós hölgy, kérdezi, hogy nyomtasson-e számlát vagy elég, ha elküldi mailben, mondom elég mailben. Elküldte, aztán otthon néztem már meg, hogy ezeknek a drágáknak sikerült 4 főre számolniuk a reggelit meg az IPA-t 3 helyett, mondjuk a borbekészítés meg olcsóbb volt a számlán, így 1-2e ft lett a különbség, de ezt most elengedtem, költsék üvegajtó görgőkre.
csütörtök dél – Hazafele még megálltunk egy fagyira meg némi kajára Velencén a Velence-korzónál, ott jóval kedvesebb kiszolgálást tapasztaltunk. Ez van, úgy látszik, hogy Keszthely környékén a kiszolgálószemélyzet nagyobbik részének már a szezon elején tele a töke a vendégekkel.
Idénre ennyi elég is volt a balatoni nyárból, Keszthely környékére meg biztosan nem megyünk mostanában. 7 éve jártunk már a környéken, voltunk Hévizen, megnéztük a kastélyt, a várost, és az akkor még működő Cadillac múzeumot, aztán elő is jöttek az emlékek, hogy már akkor is hasonló vendégszeretet tapasztaltunk a környéken. Most jól leírtam a tapasztalatainkat, hogy ha pár év múlva felmerülne megint a környék, akkor elolvasva ezt az írást nevessünk egy jót és gyorsan el tudjuk engedni, annyi csodás hely van ebben az országban, nem kell ragaszkodni a szarhoz.
Jó hosszúra sikerült, meg jó negatívra, de ez van, nem volt életünk balatoni kalandja. Igazából remélem, hogy csak mi fogtuk ki a hülyéket ott, másoknak jobbak a tapasztalatai a környéken, vagy jobbnak élik meg.