Efi partíció helyreállítás – Manjaro

Vasárnap reggel, indulnánk még egy nyár végi pár napos kiruccanásra, de előtte gondoltam felmásolok pár kedvenc mesét pendrive-ra a gyereknek arra az esetre, ha semmi más nem kötné le. Mondjuk nem is volt rá szükség szerencsére, de azért sikerült ezzel jól megszopatnom magamat az indulás előtt.

Szóval, mesés pendrive bedug, nem akar működni. Nopara, van kéznél egy telepítős pendrive is, jó lesz az is, csak törölni kell a partíciókat, kapkodósan ez valahogy így zajlott (tudom, nem gui-s progival kellett volna csinálnom, akkor nem nézem el :):

pendrive bedug -> gparted elindít -> első partíció törlése -> yesss, törölve.

Második partícó törlése -> valami hibaüzenet, hogy nem tudja törölni, mert mountolva van.. WTF?? Na, a fejemből biztos lett volna mém, amit akkor vágtam, az volt a pillanat, amikor rájöttem, hogy rossz eszköz van kiválasztva, így a rendszer ssd-n sikerült törölnöm valamit.. Gyors fstab nézegetés után kiderült, hogy az efi partíció ment az örök bitmezőkre… Gondoltam nagy baj nincs, megy az os, de valamit kezdeni kell vele, mert ha szükségem lesz a gépre a köv pár napban, akkor jó lenne, ha bebootlna..

Szerencsére van megoldás, ha te is hasonlóan járnál, akkor a következő módon tudod javítani:

1, efi partíció létrehozása ismét
2, su –
3, manjaro-chroot parancshoz a manjaro-tools-base csomagot kell feltenni, majd lehet is használni:
manjaro-chroot -a
4, efi partíció mountolása (nem biztos, hogy nálad is nvme0n1p1 az efi partíció, erre figyelj)
mount -t vfat /dev/nvme0n1p1 /boot/efi
5, Grub install
grub-install –recheck –no-rs-codes –target=”x86_64-efi” –modules=”part_msdos part_gpt” –efi-directory=”/boot/efi”
6, Végül: update-grub és reboot.

AlmaLinux Live ISO

CentOS 8 Live iso-ra lett volna szükségem, de úgy látom, hogy ott már nem divat live iso-kat csinálgatni.. Mivel igazából annyi volt a lényeg, hogy valami RHEL 8 alapú cucc legyen, így kerestem mást, és meg is találtam. AlmaLinux-ból van live rendszer, 8-ból és 9-ből is, innen tudod leszedni:

https://wiki.almalinux.org/LiveMedia.html#live-media-options

+1 érv az AlmaLinux mellett

Amikor a GRUB elromlik…

…és csak a grub command line-t kapod az arcodba konzolon:

Akkor a következő parancsokkal tudod manuálisan bebootolni az OS-t ( Kernelnek megfelelő vmlinuz, initrd és root partíció megadásával):

set root=(hd0,1)
linux /boot/vmlinuz-5.4.0-135-generic root=/dev/sda1
initrd /boot/initrd.img-5.4.0-135-generic
boot

vagy

set root=(hd0,1)
linux /vmlinuz-5.4.0-135-generic root=/dev/sda1
initrd /initrd.img-5.4.0-135-generic
boot

 

imapsync on Almalinux 9

Úgy adódott, hogy egy Almalinux 9 szerverre kellett imapsync-et varázsolni, de nem akarta adni magát. Aztán kiderült, hogy az Epel repo mellett a PowerTools repora is szükség van, csak itt jön egy kis csavar, hogy Almalinux 9-nél nincs PowerTools, mármint van csak CRB néven érhető el, így az imapsync telepítése Almalinx 9 esetében ennyi:

dnf install epel-release

dnf install –enablerepo=crb imapsync

Linux – 10 éve

Rápillantva a naptárra, így 2022 végéhez közeledve eszembe jutott, hogy 2012-ben kb ilyenkor kezdtem el igazán Linux-al ismerkedni, bár csak rá 1,5 évre kezdtem főállásban is ezzel foglalkozni, de a kezdet olyan 2012 október-november környékén lehetett.

Egy PHP-s híraggregátor cuccot írtam némi sörpénzért ismerősnek, amihez alapból kevés volt a hosting szolgáltatók akkori db tárhely kínálata, így egyből valami saját szerveren akartuk indítani a cuccot. Arra meg nem lehetett tört Windows-t feltenni xampp-al (bár hallottam már ilyen éles rendszerről azóta :) ), Linux meg Apache kell oda, az a fasza webszerver, legalábbis ilyeneket olvastam akkoriban az interneten.

Aztán mivel a havernak sem volt ilyen kontaktja, és nekem sem, így bevállaltam a webszerver telepítését is. Természetesen mindezt minimális Linux ismerettel.

Így 10 évvel később visszagondolva, ez biztosan életem egyik legmeghatározóbb és egyik legjobb döntése volt, egy igazi szopórollerezés tátott szájjal a faszerdőbe, de minden akkori szívás minden egyes perce megérte, mert rengeteget tanultam belőle, illetve egy teljesen más világos ismertem meg akkor.

Előtte is voltak desktop Linux próbálkozásaim, illetve fősulin tanultam némi Linux-ot, de igazán sosem rántott be a dolog, mindig is csodáltam, tiszteltem a Linux világot, de kevésnek éreztem magam a dologhoz. Ha meg megpróbáltam feltenni saját gépre, akkor mindig elakadtam valamin, és akkoriban könnyebben feladtam a dolgokat, így mindig az volt a vége, hogy Windows került vissza a gépre.

2012 környékén épp Windwos local supportos voltam az egyik hazai egyetemen vagy 1,5 éve, és kellett valami változatosság a kiégés megelőzése érdekében, ezért vállaltam a PHP-s melót, illetve később a webszervert telepítést is hozzá, meg persze a pénz is jól jött. A projektnek köszönhetően egy életre elment a kedvem a webes fejlesztésektől, de megismertem a Linux szerverek világát, ami egyből beszippantott.

Itt van előttem a érzés, ahogy valamelyik howtoforge-os Debian-os perfect server install-t nyomom lépésről-lépésre, remegő kézzel, hogy ha működik, akkor örülünk, ha nem, akkor kevésbé, mert fingom sincs, hogy mit csinálok, arról meg főleg, hogy hogyan kéne javítani. Nem emlékszem, hogy hányszor kezdtem újra, de biztosan párszor újra kellett kezdeni a telepítést. Persze, ezekben a leírásokban az a szép, hogy mindig kimarad valami vagy elgépelnek „véletlenül” valamit, és utána a kezdő srác szopik egy pár órát vele, de épp itt ragadt magával a dolog, hogy a hibakeresés mennyire logikus, mennyire adja magát, hogy van értelmes hibaüzenet, ha nincs, elő lehet csalni. A hibaüzenetekre meg a legtöbb esetben van értelmes találat a fórumokon használható megoldási javaslatokkal, magyarázattal, nem csak egy „reboot” vagy egy „reinstall”..

Aztán végül sikerült összerakni a webszervert, működött is valamennyire, de ahogy az kell, mindig jött valami amatőr hiba, de szerencsére mindig sikerült rá megoldást találni, és működött az alkalmazás és a szerver is. Végül munkahely váltás miatti időhiány következtében szépen lassan elengedtem először az alkalmazás kezét, aztán a szerverét is, hogy teljes lendülettel tudjak belevágni az egyik  nagyobbacska állami intézmény Linux szervereinek üzemeltetésébe, hogy végleg beszippantson a Linux-os világ, ami azóta sem enged, mondjuk nem is kacsingatok másfele, így nem is bánom. :)

Linux és a játékok

Röviden: Felejtsd el!

Bővebben

Nem vagyok nagy játékos, általános iskola vége fele, illetve középiskola környékén volt 1-2 játék, amivel játszottam, illetve Quake II/III, Half-life, Unreal Tournament ment infó órákon meg volt itt egy Harcosok Klubja nevű hely a 2000-es évek elején, ott nyomtuk sokat, de aztán valahogy amikor lett korlátlan net otthon, akkor nem az online gamelés szívott be, hanem minden más, így a játszás kikopott az életemből.

Ennek ellenére néha rám szokott jönni, hogy játszani kellene valamit, de ilyenkor pár óra Quake III-as botzúzás vagy egy Serius Sam 3 csapatás után meg is unom a dolgot és elszáll a lendület. Ez a kettő egyébként szépen fut Linux-on.

Pár éve vettem egy PS4-et, hogy majd a konzolos világ jól be fog szippantani és nem kell Windows-t tennem a gépemre, hogy játszani tudjak valamivel. Aztán az elején még nyomtam is pár játékot, de éreztem, hogy nem ez lesz az én platformom a játékra, a kontroller fasza néhány típusú játékhoz, de FPS-hez pl nem nagyon, én meg azt csipázom. Aztán megszületett a lányom, és az alapból kevés szabadidőm tulajdonképpen nulla lett, így ha volt is, akkor nem a játék meg a PS jutott először eszembe. Ha meg mégis, és játszani akartam volna, akkor jöttek a kibaszott frissítések, és mire feltette a PS saját updatejét meg a játékok frissítéseit, már el is fogyott az időm meg a kedvem.. Van erről egyébként egy csomó mém, hát beszoptam én is párszor. Egy vagy két éve már a psn pluszt is lemondtam, a gép meg a polcon pihen, minimális üzemórával. El kéne adni..

Ahogy növöget a gyerek és kicsit több a szabadidőm is, engem meg elkapott a retro láz kicsit, hogy játszani kellen pár olyanal, amit toltam a 2000-es évek elején, pl Red Alert 2, Rise of Nations. Van egy kb 8 éves gen 4 i5-ös procis asztali gépen valami alja Nvidia kártyával, Manjaro-val, gondoltam jó lesz erre.

Azt mondják, hogy Wine megbirkózik ezzel, így első körben Wine konfiggal csesztem el végtelen időt, hogy a fenti két játék fusson, de mindig volt valami, hiányzó dll vagy hiányzó hang vagy rossz felbontás, rossz képernyőméret, egér+bill nem megfelelő kezelése vagy csak simán nem indult el a játék, így egy idő után meguntam a folyamatos hegesztést és ezt a vonalat elengedtem. Komolyan, biztos vannak olyan játékok, amik simán mennek Wine alatt, de ezek pont nem, legalábbis nálam. A Quake 3 viszonylag szépen fut, szóval van ellenpélda is, csak hát én a másik kettővel akartam játszani.

Jött a következő ötlet, hogy Virtualbox+Winxp ezeknek a régi játékoknak jó lesz, de ott valamiért a Virtualbox 3d-s drivere nem akart felmenni, így ez ezért engedtem el elég gyorsan.

Ha már itt jártam, jött egy próba a virtuális Windows 7-el majd lehet jókat gamelni, talán ez tűnt a legélhetőbbnek, de egyik sem akart rajta menni 1-2 másik korabeli játék ment, de épp ez a kettő nem, én meg azokkal szerettem volna játszani még mindig.

Tettem egy virtuális Win 10-es próbát, de ott is ez volt a helyzet.

Végül kapott a gép a Manjaro mellé egy Win7-et dual boot-al, és láss csodát, mennek is a játékok faszán.

Aztán be kellett ismernem, hogy „kicsivel” több időt töltöttem el ezzel, mint amennyi időre lekötött ez a két játék, de legalább most már ott van a gépen a Win7, ha játszani van kedvem, csak egy reboot, és megy, ami kell.

Lehet, hogy csak én szívtam ennyit ezzel, mert jellemzően bele tudok az ilyenekbe tenyerelni, de ettől függetlenül nem lehet kijelenteni, hogy Linux-on lehet normálisan játszani. Vannak játékok, amik mennek szépen, de könnyű belenyúlni 1-2 olyanba, ami meg nem, és az bosszantó tud lenni.

Szóval, ha PC-s gamer vagy, akkor nem való neked a Linux, max Dual boot-al…

Amikor nincs hang az új bluetooth A2DP fejhallgatón – Manjaro

Gyengélkedik a JBL fejhallgatóm, néha töltés után csak a fele szól, aztán még régebben vettem ilyen esetre a Lidl-ben pár hónapja akciósan a kenyér mellé egy SilverCrest SBKP 4 A1 fejhallgatót, amit próbáltam volna összekötni a Manjaro-val.

Látszólag csatlakozott is, hiba nuku, csak épp hang nem volt, hiába kapcsoltam át az új eszközre a kimenetet PulseAudio-ban. Ok, láttam már ilyet, átállítottam a profilt A2DP-ről HFP-re a Bluetooth beállításoknál, aztán meg is lett a recsegős hang, de nem akartam elengedni, hogy ennyit tudna, nem ismerné az A2DP-t?

Előkapartam a user manual-t valami manual-os oldalról, aztán ott említve is van, hogy A2DP supported:

Aztán nem nagyon találtam tippet Manjaro fórumokan, így gondoltam megoldom erőből, és ész nélkül elkezdtem nyomogatni a PulseAudio beállításait, aztán meg is találtam a Configuration fül alatt a Codec részt, ahol az SBC XQ 512kbs volt beállítva, végül itt átállítva a sima SBC-re meg is jött a hang, bár nem a legjobb, de legalább jobb, mint a HFP és lélekölő meetingekre tökéletes :)

XFCE esetén eltűnt hálózati tálcaikon

Ha úgy járnál, hogy egyszer csak eltűnik az óra mellől egy adag system tray ikon XFCE desktop-on, például a Bluetooth, hálózat, frissítések és egyéb alkalmazások ikonja, akkor annyit kell csinálnod, hogy hozzá kell adnod a System tray Plugin-t a panelhez:

1, Panel preferences (terminálban: xfce4-panel –preferences)

2, Items -> + Add -> Status Tray Plugin -> + Add

3, Végül csak a megfelelő helyre kell mozgatni panelen a fel-le nyilakkal.